?

Log in

Vizsgaidőszak és a szokásos főzőcske

Megdöbbentő, hogy majdnem fél éve írtam utoljára. Az igazat megvallva nem nagyon volt hozzá hangulatom, meg velem úgyse történik soha semmi. Vagyis így fél év alatt elég sok dolog történt, most megint csinálok egy gyorstalpalót ezekből.
1) Elment a nyár. Ha belegondolunk, ez evidens. :D Ezalatt nemigen történt semmi, gasztronómiai élvezeteknek nem hódoltam.
2) Nyári HoldfényConon segítőként voltam jelen, volt pár epic failem, amiért égett is a pofám, de hát a hibáiból tanul az ember... :)
3) Elkezdődött a következő félév. Annyira nem hiányzott a tanulás, viszont Pest annál inkább. Már úgy megszoktam, hogy a Vámház körúton szinte mindent be tudok szerezni egy füst alatt, ráadásul relatíve olcsón. Mint kiderült, az ottani keleti fűszeresnek is elég jó a kínálata -- a bolt azóta kiköltözött a Vásárcsarnok alagsorából, és elég rendesen kibővült. Mondanom sem kell, a bővülés nem csupán az alapterületre vonatkozik. A választék óriási, szinte mindent lehet kapni -- ami nincs, abból épp készlethiány van, mert elkapkodták a vevők. Az áraik is viszonylag korrektek, bár a japán-koreai élelmiszerbolt, amiről emlékeim szerint már írtam, néhány "alap" cuccot jobb áron kínál. Ha sok norit használ az ember, akkor érdemes oda kimenni és betárazni, én csak ezért vállalom a zötykölődést a buszon. (Meg a tubusos wasabiért is megtenném, de... na, erre majd visszatérek.) Egyébként inkább úgy fogalmaznék, hogy az utóbbi bolt néhány terméke meghökkentően olcsó a többihez képest, szóval nem az Ázsia Bt. a drága. Minden viszonylagos.
4) Új albérletbe költöztem. Az előzőből kirepültek a fiókatársaim, egyedül meg beleszakadtam volna a téli fűtésbe (arról nem is beszélve, hogy még meg is fagytam volna), így aztán másik hely után néztem. Most visszaköltöztem arra a környékre, ahol az első albérletem volt. Szeretem azt a részt, egész sok a zöldterület, néhány csövestől és részegtől, valamint ezek kombinációjától eltekintve elég nyugodt és csendes. :) Két fiatal, dolgozó lánnyal lakom együtt, akikkel szerencsére jól kijövünk; plusz van egy kutya is, aki szörnyű rendetlenséget tud csinálni a lakásban. -.-' Ennek ellenére azért csípem a kutyát. :P A szobám ismét nem a legnagyobb, de azért el tudok férni, csak gyakrabban kell elpakolásznom a cuccaimat. :)
5) MondoCon. Szombaton egy kicsit felcsesződött az agyam, ez még vasárnap is érződött, de ettől eltekintve nem volt rossz a Con. A kaszinó karaoke még mindig nagyon mókás, és egy hatalmas plusz volt számomra, hogy az egyik kategóriában Tuki az én elvetemült álmom (szó szerint!) alapötletét valósította meg. :)
6) Győr. Jó volt megint elmenni Győrbe, szeretem azt a várost. Kicsit nosztalgiázni is szoktam, ugyanis a fuvolaversenyes éveimben elég sokszor jártam ott. Mikor először voltam "civilként" a Széchenyi téren, tök jó érzés volt visszaemlékezni a kis apróságokra, mint például a felém zuhanórepülő galambsereg, vagy épp a miniatűr gyertyabolt. :) Remélem, januárban lesz majd időm elmenni megint, hiányzik a kanasztázás a Holdfényben. :D Na de a legszebb az egészben az amerikai foci tryout volt a DAC pályán, kint a sunyiban. Enyhén szólva odafagytunk Tsukival, de aztán ittunk egy kis forralt bort, majd leöblítettük Ballantine's-zal (mindezt délután négykor XD) a szomszédos bisztróban, és már mehettünk is meglátogatni Kacsát. :)
7) Animekarácsony. Ismét segítőként mentem, gyűlnek azok a VIP-karszalagok. XD Annyira nem hagyott bennem mély nyomokat, se pozitív, se negatív értelemben. Tulajdonképpen azt sem tudom megmondani, hogy mi volt vele a konkrét problémám. Talán az, hogy keveset aludtam, keveset ettem, front volt és fájt a fejem. Igen, utólag belegondolva ez logikusnak tűnik... :D
8) Vizsgaidőszak. Oooh, shit! .__. Szerintem ezzel mindent elmondtam.

Elhatároztam, hogy ha megvagyok a december 21-ei két vizsgámmal, akkor másnap lazacos sushit fogok készíteni a magam tiszteletére. :D Hát, lássuk. Nori még van itthon a múltkori bevásárlásból -- annyira nem fogyasztottam sok sushit. Bár volt pár érdekes sushi-költeményem nyáron/ősszel, például a hagymás-paradicsomos sushi. XD (Nem volt itthon semmi, amit beletehettem volna, de a kreativitás győzedelmeskedett. Egyébként nincs rossz íze. :) ) Szóval nori kipipálva, alap hozzávalók (pl. rizs, szójaszósz) kipipálva, lazac beszerzés alatt. Az egyetlen érdekes kérdés a wasabi. Akkor tehát most térnék vissza a tubusosra.

A tubusos wasabinak lágyabb, kicsit talán édeskésebb íze van, mint annak, amit pl. Conon szoktak adni. Már színre se olyan. Nagyon ízlik, de nem annyira erős -- magában is el tudom nyalogatni, ha épp olyan kedvem van. A múltkor kiszúrtam magamnak a wasabi (ízesítésű) port az Ázsia Bt. polcán, és mivel nem igényel speciális hozzávalókat (5 tk por + 3 tk víz), úgy gondoltam, egy próbát megér, azt hallottam, ez erősebb. Még Vegan Black Metal Chef is megmondta! (A végén majd adok hozzá linket.)
Na, ott tartottam, hogy wasabi por. Szerintem három előnye van a tubusossal szemben:
1) Felbontás után nem kell hűtőben tárolni.
2) Már az illatán érezni lehet, hogy jó cucc. Komolyan, már a szagolgatása is tisztítja a légutakat. :'D Ha aromazáró edénybe vagy tasakba töltöd át felbontás után, akkor sokáig megőrzi a csípős ízét.
3) Talán ezt kellett volna előre írnom: sokkal gazdaságosabb. Míg egy tubust (43 g) megveszel kb. 700 Ft-ért (az Ázsia Bt.-nél ez pl. drágább), addig a por (50+30 g) 555 Ft. Igen, így kereken. :D Persze ebből is van 30 g-os 1200 Ft-ért, nem tudom, mennyivel jobb, elvégre az is sima tormát tartalmaz nagyrészt, és mindössze 2% wasabit... Nekem az 555 Ft-os is kiválóan megfelel.
Magyarul olcsóbban kapsz többet és jobbat, ráadásul kevésbé "kényeset". Én speciel egy egykori ecetes tormás üvegben tartom. :)
Úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom a wasabi port, mérföldekkel jobb, mint a tubusos rokona. Elkészíteni se egy nagy durranás: a megfelelő (5:3) arányban összekeversz wasabi port egy kis vízzel. Mintha instant kakaót kevernél el tejjel, csak mások az arányok... :)
És ezek mellett csinálok egy kis ecetes gyömbért is, hogy még "eredetibb" legyen az élmény. :) Ha jól sikerül, akkor feltétlenül közkinccsé teszem a receptet!

Most pedig megyek, tanulok egy kis számvitelt, ti meg lessétek el Vegan Black Metal Chef technikáit!

 Hőségriadó, egy árva felhő sincs az égen, árnyékban is 30°C felett a hőmérséklet: ez csak egy dolgot jelenthet -- itt a nyár!

Sokakkal ellentétben nekem nem a strandolás és a jégkrém jelenti a nyarat (bár utóbbi persze jöhet :D), hanem a grillezés. Nincs is jobb, mint a kellemes, nyáresti grillparti az udvaron, ahol végre az én szám íze szerint készülnek a húsok. (Muhaha!) Sajnos a kellemestől és az estétől is messze jár a mai nap, mégis grillezgetek épp. A titkom a kontaktgrill. Nem csinál olyan forróságot, mint a sütő, ugyanakkor nem kell kint állnom a tűző napon. Szerintem két hibája van -- a teflont nem lehet sikálni, de ugyanúgy rásül a hús, szóval macerás a takarítása; a másik az, hogy nem lesz meg az az enyhén füstös íze a húsnak. De azt hiszem, még így is szívesebben grillezek most bent, mint kint...

A postot voltaképpen azért kezdtem el írni, mert a nosaltyn nézegetve nem találtam egy olyan grillpácot sem, ami a kényes ízlésemnek megfelelne. Igazából a fűszersó volt az egyik opció, a másik meg a mustár, de azt én a csirkemellhez inkább nem használnám, nálam az custom a tarjához kapcsolódik :)

Én grillezésnél csirkéhez négy-öt fűszert használok. A sót és az olajat (kontakgrillhez szigorúan olaj!, a többihez mehet akár tej is) nyilván mondanom sem kell, emellé jön a bors és a fokhagyma (ezen nagyon sok múlik, de tényleg), majd az opcionális fűszerek: kakukkfű, majoranna, rozmaring. Igazából már utóbbiak nélkül is jó natúr sülteket lehet összehozni, de a grillnél mindig több fűszert használ az ember, mint általában. Én most kakukkfüves-majorannás alapot csináltam, és szerintem nagyon finom lett. :)
Emellett kaptunk egy ismerősünktől egy házi fűszerkeveréket, ami az én keverékemhez hasonlít, annyi különbséggel, hogy pirospaprika is van benne. Ettől kicsit "magyarosabb" lesz a színe és az ízvilága, de alapvetően nem sokkal különbözik az enyémtől.

Véleményem szerint a grillételek akkor finomak, ha a külsejük pirosra van sütve, viszont nem kemények, valamint el van találva a fűszerezésük. Nemcsak a fűszereket kell jól összeválogatni, hanem azt is, hogy mennyi kerüljön egy szelet húsra! Erre nyilván nincs tökéletes recept, mert különböző az ízlésünk, ki kell tapasztalni. A lényeg, hogy nem fűszerpanírt akarunk enni, hanem húst.

Dióhéjban ennyi, most már a magyarost sütöm, és közben be is lakmároztam... :D
A csirkemellhez köretnek öntetes salátát ajánlanék. Nyáron szerintem az a legjobb választás. ;)
Legközelebb saslikolni fogok, és egyszer talán a sushira is kitérek egy gyors említés erejéig, de most megyek vissza sütögetni.

Tags:

MondoCon, 2011 tavasz

 Na, most jutottam el odáig, hogy tudok egy – reményeim szerint – összefogottabb beszámolót írni a Conról. :) Mivel én a karaokéban vagyok érdekelt, nem is nagyon tudok mit mondani a többi programról, egyedül Dóri előadására ültünk be, és az jó is volt. Főleg a háttérzaj mellett... :’D

Kezdjük azzal, hogy pénteken megérkezett hozzám Kazuko, és úgy döntöttünk, hogy elnyalogatunk egy kis vodka-narancsot. Tsukira való tekintettel rögtön 0,7-es vodkát vettünk, amit aztán majdnem teljes egészében mi fogyasztottunk el. A maradék még mindig ott van a kamrában, várja Tsukit (és a vizsgaidőszak végét). :’D Szóval úgy elnyalogattuk, hogy jobban se kell... hajnali három után kerültünk vízszintesbe, én közeli barátságot kötöttem a lavórral, noha nem öntöttem ki neki a lelkem (meg a gyomortartalmam).

Másnap felkelni időben egy kész élmény volt. Ilyen falfehér már régen voltam, és olyan szeretethiányom lett, hogy gyorsan meg is ölelgettem a vécét, ismét eredménytelenül. Kazukónak oda kellett volna mennie, azt hiszem, nyolcra, de egy kicsit elszabotáltam az indulását. (Senki ne mozgólépcsőzzön ilyen állapotban. Olyan rosszul lettem a Deáknál, hogy az valami félelmetes.) Én meg csak úgy fél tizenegy körül toppantam be, addigra már ittam szódabikarbónás vizet és mentateát, szóval egy kicsit javult a gyomrom, de még mindig nem volt valami biztató állapotban.

Fél tizenkettőkor (pontosabban egy kicsit később) elkezdődött a verseny. Szerintem kicsit túlpörögtem a beéneklésnél... :’D És itt most tartsunk egy kis visszatekintést: a verseny ugyebár nagy átalakuláson ment keresztül -- a karaokeverseny énekversennyé avanzsált. Ennek előzményeiről már írtam egy régebbi postban, úgyhogy most nem hánytorgatnám a miérteket. A lényeg az volt, hogy immár az előzsűrizésen kívül három forduló került megrendezésre a helyszínen: az elsőből hatan jutottak tovább a következő fordulóba, ahol egy második számot kellett előadni, majd innen a zsűri kiválasztotta a dobogósokat. Őket felhívták a nagyszínpadra, és ott dőlt el, pontosan melyik helyezést kapják a döntősök.

Tehát elénekeltem a lassú számomat. Inuyasha – Fukai Mori. Többen rácsodálkoztak, hogy miért ezt a számot viszem... hát, kevés az olyan lassú, amit bátran vihetek versenyre, mert tudom, hogy nem lesz gond a hangmagassággal. Annyira nem is nyálas, úgyhogy nekem megfelelt. :) Bevallom őszintén, nem gondoltam, hogy továbbjutok a hatba, de vannak még meglepetések...

Apropó, meglepetés: Leea. Olyan nagyot alakított a Baka Go Home-mal, hogy csak lestünk. Rohadt jó volt! :D

Mikor megtudtam, hogy bekerültem, nekiláttam benyalni a gyors szám szövegét. (Ezt terveztem pénteken... :’D)
Nem sikerült. XD

Mindenesetre megint elég egyedi mutatványt hajtottam végre, a fél szöveget (vagy többet) elég rendesen átköltöttem, mondjuk engem annyira nem zavart, mert jól éreztem magam (a másnaposságtól eltekintve). :D
Kicsit még bassza a csőröm, hogy egy hajszálon (vagy másfél deci vodkán) múlt a dobogó, de lesz ez még így se... :P A nagyszínpadi produkciókról az Adarna fórumot olvasók már úgyis tudják a véleményemet, úgyhogy azt most kihagyom, de itt is gratulálok mindenkinek, nagyon ügyesek voltatok!

Hinnye, most nézem csak, milyen jól elkapott a szófosás. Akkor most stílusgyakorlatba illően, címszavakban:

Late Night, Magnet, pillangó (XD), sushi, biztonságiak, metró, ágy, reggel, faszom, metró, tapizás, buborék (XD), Mirotic, buborék2, Bold... and delicious (;P), buborék3, cigi, buborék4, óbasszameg analízis ááá lépnem kell sziasztok!

És most meg kellemesen elkábultam, úgyhogy szerintem megvizsgálom, jól sötétít-e még a szemhéjam. :)

Finomság

Lassan már recepteskönyvvé alakíthatnám a blogot... most se történt velem semmi érdekes, csak sütöttem egy kis finomságot. :) Úgyhogy most meg is írom a receptjét, hátha valakinek jól jön. :P

Tejszínes-sajtos csirkemell:

Hozzávalók (~4 adaghoz):
75 dkg csirkemell filé
20 dkg sajt (ezt mondjuk ízlés szerint lehet adagolni, én sok sajttal szeretem :D)
2 dl főzőtejszín
3-4 gerezd fokhagyma

bors
olaj
(+ 0,5-1 dl víz, ha a tejszín nagyon sűrű)

Elkészítés:
A csirkemellet megmosom, felvágom csíkokra, aztán egy kis fokhagymás-borsos sós masszázsolajat kotyvasztok, amivel jól bedörgölöm. Belerendezem a tepsibe, hogy körülbelül egyenletesen legyen, aztán nyakon borítom a tejszínnel (amit esetleg felhigítok a vízzel, ha szükséges), végül rászeletelem / ráreszelem a sajtot. Füstölt sajttal különösen finom; mindenképpen érdemes valami kevésbé zsíros, félkemény-kemény sajtot választani, és semmiképpen ne édeset!
Tehát, ha a sajt is rajta van, alufóliával betakargatom, aztán 200°C-on 40 percig sütöm. Utána leveszem az alufóliát, és még 20 percig bent hagyom pirulni. Ez a legfontosabb rész! :D Ééés ennyi!
 
Ugye, hogy nem nehéz? Köretnek ajánlom mellé a rizst, savanyúságként pedig káposztasalátát vagy ecetes almapaprikát az ínyenceknek. :)
 
Jó étvágyat! :)

Tags:

Un petit érdekesség

A kerettörténet elég egyszerű: franciaórára kell mindenkinek egy-egy kiselőadás-féleséget összehoznia, a téma mindegy, a lényeg, hogy egy francia cikket kell elmesélni a többieknek. Eredetileg szerettem volna valami animéset írni, de hát a mostani japános cikkek nem épp a tavaszi új release-ekkel foglalkozik, ami teljesen érthető. :( Így aztán nekikezdtem valami nem politikai, nem tudományos és nem épületekkel meg katasztrófákkal kapcsolatos cikket keresni. Nem is olyan könnyű feladat! Maradt a gazdaság és az egészség. A gazdasági cikkekben viszont kb. minden harmadik szó valami szakkifejezés, amit lehetetlenség lefordítani, legalábbis egy normális netes szótár hiányában...

Így jutottam el végül a megdöbbentő cikkhez. Egy gyorsétterem-lánc, a francia Quick, valamint egy kebabos áldozata lett két fiatal, akik ételmérgezést kaptak az ottani menüktől, és nem sokkal később meghaltak.
Eddig is tudtam, hogy a gyorskaja nem a legjobb dolog, személy szerint már a McDonald's szagától is rosszul vagyok, de ez azért sokkolt. A tárgyalás még folyik.

A szakemberek remélik, hogy ez a két incidens nem vezet majd a forgalom visszaeséséhez. A részleteket nagyon bölcsen visszatartják. A kebabost bezárták, de a Quick-lánc étterme csupán "szigorított" ellenőrzésen és higiéniai szabálymódosításon megy keresztül.

Mikor pedig azt hittem, már nem tudok jobban megdöbbenni, jött az utolsó bekezdés. Lefordítottam az egész cikket, de nem akarom feltenni, ez a rész viszont megér egy misét. "Immáron átlagosan 10-ből több mint 7 étkezés gyorsétteremben történik. 2010-ben a gyorséttermek 7,5%-os növekedést jegyeztek fel [...]". Ez az arány sokkolt, komolyan. Gondoljunk csak bele, napi négy étkezésre levetítve ez durván annyit tesz, mintha háromszor ennénk egy adag műanyagot és mindössze egyszer "rendes" kaját! Persze ez biztosan megoszlik, elvégre vannak, akik csak hamburgeren és sült krumplin élnek (vagy halnak), és valószínűleg vannak olyanok is, mint én, akik csak WC-re járnak McDonald'sba. :D

Mindenesetre ez elgondolkodtató volt, és remélem, hogy akik ezt olvassák, most már háromszor is meggondolják, mit dobnak be, ha megéheznek...

Teljesen random

Nem sok minden történt a legutóbbi blogpostom óta. Tulajdonképpen a hétvége kivételével ugyanolyan szürke és unalmas hetem volt, mint általában. Túl vagyok a negyedéveseken, igazából ennyi esemény volt hét közben. Na de a hétvége remek volt! :D
Drága barátosnémnak szünete van, így hazasomfordált Szegedről, én meg lecsaptam az alkalomra, hogy végre elkaphatom Pesten, szóval rávettem egy kis filmezéssel egybekötött sörözésre. (Ez rávilágított arra, hogy a Tescónak egész jó a sörválasztéka.) Mivel elég sok beszélgetnivalónk akadt, csak egy filmre jutott időnk, de azért csak lesz még alkalmunk behozni a lemaradást. Igazából már arra is büszke voltam, hogy a születésnapján, márciusban sikerült megnéznünk azt a filmet (Leaves Of Grass), amit december óta őrizgettem a gépen. .__.
És akkor most a rögtönzött filmajánló:
  • Leaves Of Grass [2009]:
Egy elég érdekes film Edward Norton főszereplésével, aki egyszemélyben alakít egy ikerpárt. :D A testvérpár egyik tagja egy egyetemi professzor, a másik pedig egy piti fűtermesztő, akinek akad némi problémája a kölcsönzőivel. A tartalmára úgyis rá tudtok keresni... A film maga nem volt rossz, bár valahogy az Edward Norton-filmek eddig nagyobb hatást gyakoroltak rám. Gondoljunk csak az Amerikai História X-re vagy a Harcosok Klubjára (és akkor A Mágust nem is említettem)! Végül is egy olyan rész volt benne, amit nem értettünk, hogy miért kellett, de a többi azért szórakoztató volt.

  • The Life Of David Gale [2003]:
Már korábban is megnéztem, egyszer angolul, egyszer franciául, sőt még oroszul is belekukkantottam. Szerintem nagyon eltalált alkotás. Eredetileg azért szedtem le, hogy hallgassak valami francia szinkronos akármit, ugyanis a hallás utáni szövegértés nekem iszonyat nehéz annál a nyelvnél. Körbekukkantottam, milyen filmeket lehetne leszedni francia szinkronnal, és ez rögtön elnyerte a tetszésemet. Ha a leírás nem lett volna elég meggyőző, akkor még mindig ott volt Kevin Spacey neve, akit én rettentő jó színésznek tartok, így gyorsan le is rántottam a filmet. David Gale egy kivégzésre váró elítélt, aki élete utolsó három napján interjút ad egy riporternőnek. Az életét visszaemlékezéseken keresztül mutatják be, meg-megszakítva, mikor lejár az aznapi idejük. A film összességében véve egy érdekes egyvelege a drámának és a kriminek. Nem is nagyon akarok róla többet mondani, érdemes megnézni, én harmadszorra is élveztem. :)

  • Dead Snow [2009]:
A zombifilmek (és paródiáik) kedvelőinek ajánlom ezt a filmet. Egy baráti társaság snowboardozni indul a norvég hegyekbe, és minden nagyon idillinek tűnik... egészen addig, amíg fel nem tűnik egy furcsa öregember, aki egy második világháborús történetet mesél el a fiataloknak. Persze senki nem veszi őt komolyan, de másnap elkezdődik a rémálom, és felbukkannak a hó alól a náci zombik. :'D
Hát, szerintem már a koncepció is megérdemel egy sírva-röhögve fetrengést, de a kivitelezés egyszerűen briliáns. Komolyan. :D

Na, ennyi lennék mára. Már itt van az új albérletecskében,velem a párom, neki is nagyon tetszik az új hely. Ez mondjuk nem meglepő. Kinek ne tetszene? :D Holnap pedig egy jótékonysági japán nap szervezésében segédkezem, szóval lesz esemény a hétvégére bőven. :) Majd még jelentkezem, ha kipihentem a nagy fáradalmakat. :)

Költözés

Nem, jelenleg nem az új albérletből jelentkezem. Ennek több oka is van, de haladjunk szép sorban...
Tehát a múlt heti keresgélés sikeres volt, és most egy nagyon tágas lakásban fogok lakni három sráccal. A belmagasság nagyon nagy, majdnem öt méter (!), ennek minden hátrányával és előnyével: nehéz kifűteni a lakást, most már nincs is felkapcsolva a fűtés, szóval hideg van, de ki lehet bírni, csak jól fel kell öltözni; ugyanakkor a tulaj nagyon ügyesen megoldotta a tér kihasználását, ugyanis a lakás galériázott szinte minden lehetséges helyen. A hátsó rész, ahol én is lakom, kicsit olyan, mintha belső kétszintes lenne -- nekem nagyon tetszik, a lépcsőt viszont még szoknom kell, mert nem mindegy, melyik lábbal indítom a menetet. :D
Na, akkor a felépítéséről. Egy miniatűr előszobából nyílik a "földszinti", kellemesen nagy fürdőszoba, a másik oldalon a WC. (Egy dolgot sajnálok, hogy rózsaszín az ülőke, a kád és a mosdókagyló...) Az előszobából továbbhaladva jön egy kis ruhaszárítós rész jobbra, a hatalmas nappali balra: kényelmes, hangulatos ülőalkalmatosságokkal, dohányzó- és ebédlőasztallal, rengeteg könyvvel. Ismét előrefelé az étkezős konyha található, amit egy kis mosókonyha + kamra egészít ki. Innen nyílik egy másik szoba, továbbá ki lehet jutni a hosszúkás, részben fedett teraszra is; a másik oldalon pedig a már említett trükkös lépcső visz fel a kettes számú galériázott részre. A lépcső tetejéről három helyiség nyílik: egy szoba balra, itt fog lakni a harmadik fiú, aki csak áprilisban költözik be; egy középen, ez a minifürdő -- tényleg csak egy zuhanyfülke és egy WC, de nagyon jól néz ki (és nem rózsaszín). Fantasztikus, mennyire jól meg tudta tervezni a tulaj, hogy még ez is elférjen fent.
A harmadik helyiség az én szobám. Nem túl nagy, de legalább be tudom majd lakni. :) A kedvencem a legyező az "ágy" fölött (egy kétszemélyes matracot kell elképzelni), no meg a kis "süllyesztett" ruhatároló. :D Az ágy mögött van egy függönnyel felszerelt bemélyedés, beépített polccal és egy léccel a vállfás ruháknak. A szoba érdekessége egyébként az, hogy van egy fakorláttal elkerített, háromszög alakú rész, ahol le lehet látni az alsó szobába. Kicsit olyan, mintha egy erkélyen lennék. :)
Mivel a srácok hazamentek hétvégére, én meg szombaton nagyrészt befejeztem a pakolást, nem sok kedvem volt abban a hatalmas és számomra új lakásban egyedül gubbasztani, pláne nem net nélkül (azt jövő héten intézzük), ezért úgy döntöttem, én is teszek egy vizitet a hétvégi rezidenciámon. Hiányoznak a macskák, na.
Kiderült, hogy Dormi a héten fogott egy cickányt. Nálunk néha előfordulnak azok a kis dögök, valamelyik évben beásták magukat a terasz alá, és emlékszem, akkor is volt egy eredményes vadászata az akkori cicákoknak. :D Tényleg, teszek is fel róluk képet.

Kormi, a dorombolós ölbecica:

Kormi

Dormi, a kutyajellemű, izgága macska:



És egy közös kép:
 
Together

Ez utóbbin még kicsik voltak, legalábbis sokkal kisebbek, mint most. :) Dormit még Tsukival találtuk nyár végén. Az állatkertből jöttünk hazafelé, és a Gulya-domb mellett, egy villanyoszlop tövében ott gubbasztott a barátságos, dorombolós kis csöppség. Nem volt szívem otthagyni, így hozzánk került, bár úgy terveztük, hogy majd a nagynénémékhez visszük, ha megépült a kertes házuk. Nem így alakultak a dolgok, és végül nálunk maradt a cicó. Elég fiatal volt még, mikor találtuk, úgyhogy nagyon igényelte volna a játékot és a társaságot -- hát, így jött a képbe Kormi. Eddig szinte mindig volt fekete macska a háznál, így a nővérem szerette volna megőrizni a hagyományt. :) Egyébként őt a menhelyről fogadtuk be, és egy néhány hetes, kicsi, ványadt, félős szőrgombóc volt, mikor hozzánk került. Meglepően sokat zabált, úgyhogy gyorsan lehagyta Dormit, legalábbis súly tekintetében... de hát az alkatuk is másmilyen. Na nem baj, szeretem dögönyözni Kormit, aki ezt hangos dorombolással honorálja. :D

Most pedig elteszem magamat a kávé irányába. Álmosítóan esős idő van, mindenem sajog már csak a front miatt is, az izomláz meg aztán pláne jót tesz az összhatásnak. Úgy érzem magam, mint aki nem a nyúl üregébe, hanem egy centrifugaprogramba csöppent...

Random káosz

Kazuko rám szólt, hogy frissítsem már végre a blogom. Hát jó. :D Akkor az előző részek tartalmából...:

1) Új albérletbe költözöm.
2) Összezúztam a jobb középső ujjamat röplabdázás közben.
3) Három hete betegeskedem, influenzával kezdődött, most meg már csak kehes vagyok, kevésbé fuldoklom, mint egy hete, és egész tűrhető a beszédhangom. Az énekhangomról inkább nem mondanék véleményt... élmény volt így a hangfelvétel. Tényleg.

Úgy kb. ennyi lényeges dolog történt velem. De hogy senki ne mondhassa, hogy tök fölösleges ez a bejegyzés, felteszem az egyik verset, amit mostanában írtam... És itt van hozzá egy rögtönzött útmutató is, mert sokféleképpen lehet olvasni.
Ha sorban akarsz haladni, akkor cikk-cakkban ajánlom. Egyébként hasábonként is van értelme.
Ha más értelmezést szeretnél, akkor hasábonként balról jobbra, fentről le, lentről fel, fentről le, lentről fel.
A vége mindenképp ugyanaz. :)
Remélem, ezzel az útmutatóval élvezhetőbb lesz... ^^'



***
 

Főnix




Ketten állunk a szirt szélén,
…életed végén … életem végén…

Csendben nézzük a habokat,

…várod a jobb napokat … várom a jobb napokat…

Eljátszunk a gondolattal,
…lenézel csodálattal … lenézek csodálattal…

Itt hagyjuk ezt a világot,

…sírodon a virágot … síromon a virágot…

Szárnyaló, vad főnixekként,
…látod a születő fényt … látom a születő fényt…

Féktelen láng-madarakként,

…aranyló napnyugtaként … aranyló napkelteként…

Bárcsak újra elkezdhetnénk,
…hallod az éj énekét … hallom az éj énekét…

Majd az úton visszafelé,

…halál lép az élet elé…


Halál, főnix, feltámadás,
Hiú remény, fellángolás,
Vörös szárnyak, lángoló test,
A főnixre leszáll az est.
Szárnya véres hamuba fest,
Ő is csak megváltást keres…

***

 
Aztán ha már így belejöttem, megírnám azt is, hogy lassacskán, de haladok a GrimmIchi fordítással. Amíg el nem készülök, addig az angolul tudó érdeklődőknek szeretném ajánlani Racey műveit eredetiben. Főprofilja a GrimmIchi, mindig nagyon egyedi és jó humorú sztorikkal lepi meg az olvasóit. :)

Racey @ ffnet

Eddig minden írása elvarázsolt, amihez volt szerencsém, és jelenleg a Two Sides to Every Coin című fanficet próbálom magyarba ültetni (több-kevesebb sikerrel).
És ha már a linkeknél tartunk... gondoltam rá, hogy linkelem a merengős profilomat, de nem akarom, hogy a robotok elárasszák a kritikák részlegét baromságokkal, elég az a fórumon is. Akik vannak annyira elszántak, úgyis megtalálnak, Mystra néven vagyok fent, 5162-es számú user, ha az valakinek könnyebben megjegyezhető :D
Tehát a fanfic.hu/merengo oldalon találjátok meg nagy nyilvánosság elé tárt műveimet. Jelenleg a Döntést frissítem gyakrabban, a Burning Inside az epilógusra vár, a többi pedig vagy befejezett, vagy majd egyszer talán az lesz.

Ennyi volnék mára.

Hinnye no.
És én még naivan azt gondoltam, linkelek az Adarna fórumra egy csodás, megnyugtató Katatonia-számot, aztán elmegyek aludni, mert fáj a fejem. (Kellett nekem verset írni tegnap hajnali egykor. .__.')
Jaj.
Tehát van pár dolog, amit én már fórumra nem akartam megírni egy bizonyos blogpost kapcsán, mert hát mégse lett volna illendő. De ez most az én házam tájéka, ahol én is azt mondok mindenre és mindenkire, ami és ahogy nekem tetszik. *tapsszünet*

Tehát.
Hát, nem akarok én gonosz (na jó, igazából tajparaszt köcccsög szemét bunkó grammar nazi *devilish smile*) lenni, de mielőtt elkezdi izomból kritizálni a versenytervezetet, talán tanuljon meg helyesen írni... már elnézést, a muszáLY-nál kiakadtam és nem tudtam tovább olvasni. .__.' (Meg blogba ne csetrövidítésekkel írjon már az ember, nee? -.- Vagy csak én tartom túl sokra ezt az internetes nyavalyt? Gahh.)
Szóval, miután sikeresen túltettem magam a muszáLYon, tovább olvastam a bejegyzést. Érdemes volt. Ma már tuti nem fog leesni a vérnyomásom.

"igazságtalanság? hát sajnos meg kell békélni a gondoltattal, h van a földön, mint a korrupció, az egoizmus, az irigység, a rosszindulat, és a naivitás....

na de aki többet akar tudni erről az egész bisz-baszról, annak tessék: Adarna Karaoke 2011 MondoCon"


Erre nem kicsit szaladt fel a szemöldököm. WTF??? Ok, akkor most elmegyek, veszek egy hideg zuhanyt, mielőtt regisztrálok a blogger.hu-ra vagy hova és kommentálom az eseményeket ott is...
Hol lenne ez igazságtalan? Az, hogy valaki nem száll fel a repülőre, mert fél a magasban és inkább vonattal megy Moszkvába, az hol igazságtalanság? Kivel szemben? Miért?
A bisz-basz kifejezés pedig megadta számomra a záróakkordot, rövidre zárta az agyamat és ta-daaa, itt vagyok, postot írok és tököm televan.
Azt viszont nem vitatom, hogy a fentiek mind jelen vannak a világon. De hogy ez hogyan kapcsolódott az Adarnához, azt inkább nem is próbálom kitalálni.
Én kérek elnézést.

Edit:
Csak nem úsztam meg a kommentelést a blogon. Bemásolom ide, mit írtam, jó lesz referenciának.

Ha "az éneklés öröm, szívből jövő dallam", akkor miért ne lehetne másoknak öröm ez a verseny? Sokan épp annak örülünk, hogy komolyabb lett, ebből is látszik a tisztelet a versenyzők és a zsűri között (is). Ne hidd, hogy a szervezők hasraütésszerűen és önkényesen változtatták meg a régi versenyt ilyenre! Egyrészt egyeztettek róla jó pár versenyzővel, akiknek számított annyit a verseny, hogy megbeszéljék ezt a kérdést a szervezőkkel; másrészt nekik sem egy este alatt pattant ki az egész versenytervezet a fejükből. Azóta is többször voltak rajta csiszolgatások, finomítások, tisztázások, hogy még színvonalasabb, gördülékenyebb lehessen a verseny.
Az, hogy vannak olyanok, akiknek ez túl erős... nos, nekik még mindig ott lesz a többi alkalommal megrendezett, "lazább" verseny. Nem értem, miért ne kaphatnának lehetőséget azok, akik kicsit nyitottabbak egy magasabb szintű és jelentősen nehezebb versenyre.
Na mindegy, nem tépem tovább a számat, az első döbbeneten és felháborodáson már úgyis túl vagyok. Ami pedig leíratta velem ezeket a szavakat, az a hangnemed volt. Ha már egyszer arról írsz, mennyi igazságtalanság, egoizmus, irigység és rosszindulat van a világban, legalább egy maroknyi hipokritizmustól kíméld meg erkölcstelen, romlott és énekversenyes bolygónkat. ;)
Üdv,
Mystra


No, ennyi lenne, most tényleg kikapcsolom magam.

Orosz versek

Jó régen írtam, hm?
Most se leszek hosszú. Történt pár érdekes dolog, de nem részletezem... :) El vagyok havazva, sikeresen magamra borítottam vagy ötven kiló havat, mert nekiláttam lefordítani Racey egyik fanfictionjét. Kezdhettem volna egy one-shottal is, utólag belegondolva, na de most már belevágtam a fejszémet, szóval way to go! Tehát most ezzel foglalatoskodom így a vizsgaidőszak után.
Bementem ma a zenesuliba, és mikor egy volt tanárnőmmel beszélgettünk, a kezembe nyomott egy verseskötetet. Annyira megtetszett belőle pár vers, hogy azokat most bemásolom ide, művelődjön csak mindenki, aki megfordul errefelé. :P


***

Nyikolaj Jazikov: Valami [fordította: Lothár László]

A bölcs – másoknak művelője –
mindig szilárd s bölcs önmaga?
/Karamazin/


Jobb így: vágyam ereje lanyhul,
nem bíztat már üres remény,
e világon, s kívül körén,
törvény-vonta határokon túl
édenre már nem vágyom én.

A gyönyörért lelkem ma kínban
nem ég: az ideál halott,
mely egykor bűvölt s bíztatott,
s kinek tiszteletére írtam
elégiát, egy tucatot.

Az ábránd már hiába bájol:
lelkem keserű és sötét,
mint álom után, mely kisért,
s mint ünnepi mise után,
hol sok az üres, hiú beszéd.

***

Andrej Voznyeszenszkij: Ősz [fordította: Illés Gyula]

Vadkacsa-szárny csattog. A védett
erdő ösvényén tovatűnő
fények: foszló pókháló-fészek,
egy-egy végső bicikli-küllő.

Kövesd a példát. Búcsuzásra
kopogj be utolszor a házba.
Egy asszony lakja. Vacsorát
nem megtérő férjnek csinált.

A reteszt – nékem – félretolva
szorítja arcát kabátomra.
Mosoly futja szájafelét;
az is kihúny. Mindent megért. –
Érti az őszi táj hivását,
magház meg otthon szétnyilását…

S bár fiatalon, már didergőn
arra gondol: megáll helyén
a fa, almája bár a földön,
s megáll borjával a tehén;
kemény a lét kint a szelekben
síró határban, rengetegben,
de kalászt érlel, dalt csacsog…
Ő meg majd búsul, csak zokog.

Nyúlnak deresen az ablak előtt
aluminiumosan a mezők.
Visz rajtuk át a dérbe mállón
a töltésig, melyen vonat pöfög,
egy sor idegen, fekete lábnyom.

***

Leonyid Martinov: Kötelék [fordította: Illés Gyula]

Elismerem, el, újra s újra,
hogy bűnös vagyok; hallgatag,
vita nélkül, egy szót se szólva
nyújtom feléd a karomat.

Itt a kezem összekötözni,
itt a szemem: bekötheted.
Értsd meg, nem tudok semmi, semmi
fájdalmat okozni neked.

S megkötözted, egybe bogoztad,
nem a kezem, a te kezed.
Bár nem akartam semmi rosszat
tenni én soha teneked.

***

Na, most aztán hivatalosan is kultúrállat vagyok, nem mondhatja senki, hogy nem olvasok semmi szépet. :)